15. rész

- Nah látod, este is inkább ittál volna pár liter Red Bullt, és akkor most nem itt lennénk – én
- De azért jó volt este – Bill
- Mire emlékszel? – nevetek
- Biztos jó lehetett – javította ki magát mosolyogva
_____________________

Végül csak bementünk pár boltba, mire találtunk egy Red Bullt, de mivel az egy nagy áruházban volt, elég sok ideig kellett várnunk a sor végén azzal a két Red Bullal. :S
- Ez nem igaz. Nem lehet most beleinni? Hogy megállapítsam jó-e – Bill
- Tudod hogy nem lehet. És különben is…nem tudom ki akart ide annyira bejönni – néztem a szemébe szúrósan – Már nekem is kezd fájni a fejem.
- Bocsi, de én nagyon szeretem ezt a cuccot – rázogatja a kezében a Red Bullt
- Oké, semmi, csak már ideges vagyok – én
- Ma felhívom Saraht – Bill
- Hívd – helyeslek
- Megkérdezem, hogy ez csak egy félreértés-e. – Bill
- Kérdezd – bólogatok
- Ha igaz, a „Spring nicht” valóság lesz – Bill
- Legyen – bólogatok ismét, miközben a másik irányban bámulok egy nagyon ismerős csajt, aki háttal volt nekem
- Figyelsz te rám? – meresztett rám nagy szemeket Bill, de még mindig nem néztem rá
- Figyeld – bólogatok megint
- Kitty! – fordít Bill maga felé
- Jajj, igen? – rázom meg a fejem és a szemébe néztem
- Mondom, figyelsz te rám? – kérdezte újból
- Persze – én – Csak…az ott nem… - fordultam ismét a másik irányba, majd Bill is követte a példámat és ő folytatta:
- …Sarah – suttogta – Odamegyek hozzá.
- Menj – bólogatok
- Ne kezd megint – fordult felém újra
- Mi? Mit? – kérdeztem felvont szemöldökkel, de Bill már indult is

- Magyarázd meg! De ajánlom, valami hihetőt találj ki! – állt Sarah elé Bill dühösen és jó közel ment hozzá. Sarah egy másik pénztárnál volt, tőlünk eggyel arrébb.
- Én… - itt nyelt egyet Sarah – Úgy ismersz te engem? Mint…mint aki kihasználna? – nézett rá reménykedve
- Eddig úgy ismertelek. Azt hittem nem vagy olyan. De Tom nem egyszer mondta, hogy szakítsak veled, mert csúnya vége lesz – vette egyre hangosabbra Bill, így már én is hallottam kicsit
- Legalább adj egy esélyt hogy megmagyarázzam… - nézett Sarah mélyen Bill szemébe
- Mond, de siess, mert nem érek rá – tette karba Bill a kezeit, és újra halkabban beszélt
- Azt, hogy mi lesz kettőnkkel, úgy értettem hogy akkor végre nem kell titkolóznunk…vagyis nem kéne…és tudod, az jó lenne… - magyarázkodott zavartan
- És hogy hogyan fogom magam eltartani? – húzta fel Bill a fél szemöldökét
- Hát…azt úgy értettem hogy… - Sarah csak kereste a szavakat, de egyszerűen semmi sem jutott neki eszébe
- Te nem is szerettél? Pedig azt mondtad…azt sikerült velem elhitetned – mondta Bill teljesen nyugodtan, és készült Saraht otthagyni, de a lány visszarántotta
- Ne…nem hazudtam – csuklott meg a hangja, miközben a földet nézte
- Már tudom mért nem nézel soha a szemembe…mindig is hazudtál mindenről. Majdnem fél évig hazudtál nekem?? Mégis mit képzeltél magadról? Hogy ez majd így megy tovább életünk végégig? Vagy majd egy idő múlva valahogy sikerül pénzt kicsikarni belőlem és elhúzol a picsába? – vette újra hangosabbra. Pár ember, köztük én is, figyelmeses figyeltük őket.
- Sajnálom… - hajtotta le Sarah a fejét – Nem ezt akartam.
- Mit? Mit nem akartál? Hát sajnálhatod is…hányszor csaltál meg? Hányszor?? – kérdezte hangsúlyozva Bill – És én mindig megbocsátottam neked, mert szerettelek. De te csak egy jó viccnek vetted és tovább hazudtál a szemembe néha! Viszont most örülhetsz…szakítunk és te boldogan mész az újságokhoz pár személyes információval, amiért elég nagy összeget kapsz! Hajrá, örülj magadnak! – ezzel dühöngve végleg otthagyta Saraht. Közben én már sorrakerültem és fizettem is. Egyből mentünk ki az egész épületből.
- Akkor most… - kezdtem volna bele, de félbeszakított
- Hagyj békén! – vágta oda, én meg a kezébe nyomtam a Red Bullját és szótlanul indultunk hazafelé. Én megértem hogy most dühös, de nem én vertem át…
Elég nehéz volt meg nem szólalni negyed óra alatt, de végül sikerült és mikor hazaértünk Bill egyből rohant be a szobájába és jól bevágta maga után az ajtót. Megforgattam a szememet és mielőtt én is bementem volna Mátéhoz, újra kijött.
- Adsz egy gyógyszert? – kérdezte flegmán rám se nézve
- Szolgáld ki magad! – nyomtam a kezébe a zacskót és bementem.

Bementem a szobába és már Tom is ott volt.
- Mit csináltatok eddig? – Tom
- Amúgy sziasztok – én gúnyosan
- Mi a baj? – nézett a szemembe Máté
- Hát…semmi. Csak megvettük a gyógyszert és bementünk Red Bullért, erre összefutottunk Sarahval. Bill csúnyán elbánt vele, szakítottak. És azóta Bill annyira bunkózik velem hogy már idegesít.

- Ha szakít, mindig ilyen. Majd bocsánatot fog kérni – Tom
- Biztos – vonok vállat – Jajj, az összes gyógyszert odaadtam Billnek – húztam el a számat
- Már úgy se fáj a fejünk – Tom
- Jah, oké - én

Folyt. Köv.