.24.
- :D – én – Nah, a laptopomért jöttünk. – mentem Tom ágyához, mert ott volt
Még be volt kapcsolva, ezért leültem hogy bezárjak mindent és kikapcsoljam. Tom is leült mellém, és miközben én a laptoppal babráltam, azt vettem észre hogy simogatja a combomat...
_________________
- Tom… - már mondtam volna, de kopogtak.
Lekapta a kezét a combomról és egyből kiabált egy „Gyere!”-t.
- To… sziasztok. – jött be Bill meglepetten – Hát ti?
- Jaa, én csak feljöttem a laptopomért. – én
- Én meg beengedtem – Tom
- Ahha. Mind1. Csak a telefonomat keresem. – mondta Bill és körbejárta Tom szobáját.
- Nah, én megyek is – mondtam, miközben lecsuktam a laptopomat. Mielőtt kiléptem a ajtón rávigyorogtam Billre hogy Tom ne lássa
- Köszi Tom. – mondtam utoljára és ki is mentem
- Nah megvan? – mondta Máté mikor beléptem a szobánkba
- Aham, mint látod – én
- Kérdezhetek valamit? – Máté
- Öhm…persze. Nagyon komoly vagy. – furcsáltam
- Igen… Szerinted én…szóval én csaj szemmel öhm…jó pasi vagyok? – kérdezte zavartan
- Hát… figyelj. Ha nem lennél jó pasi, nem lennél modell – mosolygok
- Jah… persze. – vakarja meg a tarkóját – De mégis… akkor mitől vagyok jó?
- Mért érdekel? – vonom fel a fél szemöldökömet
- Hát… csak kiváncsi vagyok. Nem tudom, mostanában nem jól érzem magam a bőrömben – húzza el a száját
- Legyen annyi elég, hogy ha mi nem lennénk „munkatársak”, akkor rádhajtanék. – mosolygok
- De mi nem vagyunk munkatársak. – vigyorog
- Jajj… de valamilyen szinten igen. Mindketten modellek vagyunk ugyanannál az ügynökségnél. Tehát… együtt kell dolgoznunk. Érted… - hadartam el - És ismersz engem… nem szeretem a hosszú kapcsolatokat. Te meg 20 éves fejjel már inkább arra vágyhatsz…
- Kösz, öregnek tartasz?? – kérdezi sértődötten, elfordulva
- Dehogy. Nem arra gondoltam. – mosolyogtam, odaültem mellé, és ráugrottam xD – Kis cuki vagy, látod még a buzik is szeretnek. – nevetek
Olyan jó volt ölelni. Nem éreztem semmit, csak olyan jó volt J Jól esett ^^
- Kösz, ez megnyugtató – forgatja a szemét és simogatni kezdte a hátamat.
Eldőltünk az ágyon, de nem csináltunk semmit. Nem is akartunk. Egyikőnk sem. Olyanok voltunk mint 2 testvér akik nagyon szeretik egymást.
- Azért szerintem jó buli lesz még itt lenni 2 hétig. Elvagyunk a fiúkkal is, szóval minden jó. – mosolygok
- Igen. De több lesz mint 2 hét – Máté
- Nem. Ugye nyáron jövünk vissza? – kezdtem simogatni a hasát és közel hajoltam az arcához. Tényleg jó pasi, meg minden. De nem akarom hogy megromoljon a barátságunk.
- Hát…én… - Máté zavartan
- Te?? – hajoltam mégközelebb hozzá – Tedd meg ezt értem – néztem rá hatalmas szemekkel
- Nem tudom… - kis csend – Jó-jó! Meggyőztél. – adta meg magát
- Köszi, köszi, kösziii! – puszilgattam az arcát
- Naaa… - nevet
- Szia… - jött be Bill és Tom
Kopogni nem szokás?? Nah mind1.
- Ti mit csináltok? – kerekedtek ki Bill szemei
- Mi? Őő semmit. Seeemmit. – szálltam le Mátéról
- Hááát… - vigyorog Máté kajánul
- Mi? Nem volt semmi. Csak meggyőztem. - néztem ártatlan szemekkel
- De ti munkatársak vagytok – Tom
- Nem is… - Máté
- De! És tényleg semmi sem volt. Csak megegyeztünk hogy nyáron jövünk vissza – én
- Király! – mosolyodott el Bill, először mióta bejöttek
- Jajah – bólogatok
Még beszélgettünk, hülyültünk, tv-t néztünk, ettünk [vagyis főleg a fiúk, mert nekem ilyenkor este nem nagyon tenne jót], ittunk [nem alkoholt]. És olyan éjfél körül Bill és Tom elment a saját szobáikba. Mi is lezuhanyoztunk, és mivel elég fáradtak voltunk, lefeküdtünk aludni. Mikor úgy vettem észre hogy Máté már alszik, elővettem a telefonomat.
”Fent vagy még? Remélem nem felejtkeztél el Tomról! :D
Puszi: Kitty”
Ezt küldtem Billnek.
3 perc múlva rezgett a telóm.
”Gyere a szobám elé!
Pusz: Bill”
Mihelyst elolvastam a kezembe vettem a hajfestéket, és hoztam egy kis vizet is és halkan kilopóztam a szobából. Beszálltam a liftbe és mentem a 6.ra. Bill már ott állt az ajtaja előtt.
- Megvan? – vigyorog
- Igen – mutattam a kezemben a cuccokat >.<
- Ugye tudod hogy nagyon fog kiabálni ha felkel? – Bill
- Majd a fejéhez vágom hogy ő sokkal rosszabbat csinált. – vonok vállat – Különben meg… te is benne vagy.
- Kösz… - nevette el a végét
- Ilyenkor már alszik? – én
- Szerintem igen. Elég fáradt volt. – Bill
Am már olyan hajnal fél 2 lehetett.
- Okay. Menjünk? – én
- Igen – bólogat
- Oké – indultam el, de mielőtt még benyitottam volna Bill megállított
- Várj. A kódot kell beütni. – Bill
- Jah. Tudom mi a kódja, mert láttam mikor feljöttünk a gépemért – vigyorgok
- Ügyes – simogatja meg a vállamat
Beütöttem a kódot és már nyitni lehetett volna az ajtót, de Bill megint leállított.
- Várj.
- Miaz? – néztem rá kérdőn
- Hol festjük be? – Bill
- Elég lesz neki elől egy hosszú rasztát. – én
- Oké – bólogat
- Még valami? – én
- Nincs – mondta
Halkam benyitottunk és bementünk. Bill maga mögött becsukta az ajtót.
- Alszik – suttogta mögöttem a fülembe
- Áh. – ugrottam meg kicsit
- Bocsi – Bill
- Nah…csináljuk. Fogd meg ezt – adtam a kezébe a hajfestéket…
Folyt. Köv. |