20. rész

Én közben már nagyon elálmosodtam. Nem tudom mi bajom van. Alig tudtam nyitva tartani a szemeimet. Végül, már becsukódtak maguktól és eldőltem az ágyamon.
- Ezaz! – nevet a két fiú

_________________________
- Biztos nincs semmi mellékhatása? – néz rá aggódva Máté Tomra
- Nem…csak egy kis fejfájás max. – von vállat
- Hát remélem tényleg csak egy kicsi… - Máté
- Nyugi, nem lesz semmi baja – Tom
- Oké. És meddig is tart ez? – Máté
- 3 óra maximum. De utána meg annyira fáradt lesz hogy fel sem kell. – Tom
- Remélem – Máté – Akkor csináljuk most?
- Ahha – bólogat Tom vigyorogva – De kéne 2 használt gumi is.
- Hát figyelj…ha te használt gumikat gyűjtögetsz! – nevet fel Máté gúnyosan
- Persze… - forgatja a szemét – Csak tegyünk úgy, mintha...

7. nap
Mint minden reggel, nagyon nem bírtam felnyitni a szemeimet. És még a fejem is iszonyatosan fájt :S Motyogtam alig érthetően egy „faszomkivan”-t, majd nyújtózkodni kezdtem, mire a lábam hozzáért valamihez. Ijedten kinyitottam a szememet. Megtöröltem azt, majd körülnéztem az ágyamon és magamon.
- EZ MEG MI?? – kérdeztem mérgesen
Jobb oldalamon Tom feküdt, bal oldalamon Máté. Mindketten egy szál boxerben voltak. Én pedig fehérneműben… A földön volt egy totál üres martinis üveg, az ágyon pedig egy félig üres jägermaister. A párnám mellett pedig két rózsaszín használt gumi volt. Az egyik oldalamon meg valami folyékony fehér…hát ne tudjátok meg mennyire kiakadtam…
- Mi…? – kérdezte Tom halkan, majd nyitogatni kezdte a szemeit, mellettem Máté is
- Mi a fasz ez? – pattantam fel az ágyamról kikerülve azt a fehér cuccot
A fiúk csak most eszméltek fel és fogták fel hogy mi is van.
- Basszátok meg a jó… - nem folytattam ezt a mondatot – Képesek voltak leitatni hogy megdugjatok?? Ráadásul 2en? Ti totál elmebetegek vagytok, mégis mit képzeltek magatokról? Ez…ez undorító!
- Mivan?? – vágott Máté „énnemtudoksemmit” fejet
- Nem itattunk le. Én is csak arra emlékszem hogy leültünk beszélgetni és nem tudom… - Tom
- Baszélgetni, mi? – nézek rájuk szúrósan
- Én ezt nem hiszem el… - járkáltam idegesen a szobában – Ti sosem gondoltok a következményekre? Ezt még belőled sem néztem ki Tom – itt ránéztem – Nem hogy Mátéból! – itt pedig rá – És tudjátok mennyire fáj a fejem? Majd szétrobbanok és ezt nektek köszönhetem! És…és mégis ti emlékeztek valami másra is, mint hogy leültünk beszélgetni?
- Arra hogy sokat ittunk – Máté
- Hát szerintem ez mindenkinek nyílvánvaló –forgatom a szemem, majd pár másodperc múlva folytatom – Nem akartunk mi este valami filmet nézni? De én asszem elaludtam, nem?
- Nem. Utána ittunk – mosolyog akaratlanul Tom
- Hát ez kurvára vicces. Én…én ezt nem hiszem el – mentem az erkély felé, széthúztam a függönyöket, mire mindhármunkat megcsaptak az erős nap sugarai. Pedig még csak április eleje van. Mikor megszokta a szemem a világosságot kinéztem a nagy üvegajtón és folytattam:
- Ha lefekszek valakivel, arra mindig emlékszek. Akármilyen állapotban voltam. Főleg emlékeznék ha egyszerre 2 pasival feküdtem volna le – néztem rájuk sejtően – És ez…egyszerűen nem tudom elhinni.
- Nagyon berúghattunk – Máté
- Hát igen. De én csak arra emlékszek hogy én még a film előtt bealudtam. – én
- Lehet rosszul emlékszel – Tom, majd feltűnően végigjáratta rajtam a szemeit és elvigyorodott
- Ezek után legalább ne bámulj meg! – szóltam rá mérgesen
- Mi? – eszmélt fel – Jah, bocs.
- Ti direkt itattatok le? – én
- Úgy ismersz? – Máté
- Igazából egyikőtöket sem ismerem olyan régóta – én
- Akkor 1x lehet egy szép éjszakánk – Tom féloldalasan mosolyogva
- Tom! – szólt rá Máté
- Mi? De hát ma este…? – kerekedtek ki a szemeim és leesett hogy mért van az, hogy én semmire sem jól emlékszek – Nah jó…kinek az ötlete volt?
- Mi kinek az ötlete volt? – Tom
- Tom…ne folytasd – mosolygok rá gúnyosan
- Mindkettőnk ötlete volt… - húzza el a száját Máté
- És a használt gumi? – kérdeztem rá
- Haggyuk… - mondta ismét Máté kisebb hallgatás után
- És az a fehér cucc az ágyon? Azt is hagyjuk? – vonom fel a szemöldökömet
- Az Bill hajbalzsamja – Tom
- Bill is benne volt? – én
- Nem. Egyszerűen csak elvettük tőle. – Tom
- Értem. – én – Hát ez nagyon rossz húzásotok volt. És hogy sikerült ezt elintézni?
Erre a két fiú összenézett. Tom rázta a fejét, de Máté inkább bólogatott:
- Már úgy is mindegy – mondta – A kóládba tettünk valami altatót.
- Hm…akkor tényleg nem billiárdozni voltatok. És a piával mi lett? – próbáltam nyugodt maradni
- Átöntöttük. Nem akartuk meginni, hogy ma reggel normális ébredjünk. – Tom
- És csak nekem fáj ennyire kurvára a fejem. Tudjátok milyen szar ha modellként dolgozol és úgy kell bemenned az ügynökségbe, hogy majd felrobbansz?! És mégis mosolyognod kell, rendesen kell tartanod magad és jókedvűnek szabad látszanod. Ez nagyon nehéz. Máté, te tudod, minek csináltad? Direkt mondtam mindkettőtöknek nem is egyszer, hogy ma fél 2kor be kell mennem! – kiabáltam már a végére – Hogy lehettek ennyire szemetek? Egyáltalán mire volt jó? Muszáj minden nap elbaszni a kedvem a sok hülyeségeitekkel?
- Sajnáljuk… - hajtotta le a fejét Máté, majd Tom is a takaró szélét kezdte bámulni, mintha valami érdekes látványosság lenne.
- Hát sajnálhatjátok is…de ezt még nagyon megbánjátok! – ezek voltak az utolsó szavaim hozzájuk

Folyt. Köv.