48.rész – Jó utat!
- Ez akkor most mit jelent? – kérdeztem.
- Mit jelentsen?
- Nem tudom, ezért kérdeztem. Figyelj, szerintem ezt hagyjuk máskorra. Most van elég bajom.
- Oké, ahogy akarod. – tette fel a két kezét, majd megfordult és elindult. – De azért még egyet.
Visszafordult és ismét csókolózni kezdtünk.
- Elég lesz! – toltam el magamtól pár perc múlva.
- Oké. Jössz vissza?
- Persze.
Visszasétáltunk, én pedig vettem a bátorságot és bekopogtattam Angie-hez.
- Gyere! – hallottam a hangját.
- Hello! – nyitottam be.
- Szia! Figyelj, ha megint le akarsz cseszni, akkor hagyd inkább holnapra.
- Nem, nem. Beszélni szeretnék veled.
- Oké, mondd.
- Szóval bocsánatot akarok kérni, amiért az előbb úgy viselkedtem veled.
- Semmi baj. Hülye ötlet volt, tényleg. Így utólag visszagondolva. Meg tudom csinálni és meg is fogom. Majd belejövök és lehet, hogy még élvezni is fogom.
- Ez a beszéd. Amúgy köszi, hogy rám gondoltál. Tényleg jól esik, de ez tényleg hülye ötlet volt.
- Tudom. Akkor nincs harag?
- Nincs.
Majd megöleltük egymást.
- Van még valami, amit el kell mondanom. – engedett el.
- Mi az? – néztem rá félve.
- Tudom, hogy későn szólok, de holnap reggel indul a gépünk.
- Mi?
- Steve-et felhívták, hogy holnap valami hiperszuper fontos tárgyalása lesz és vissza kell mennie.
- És te is mész?
- Igen.
- Hát sajnálom, hogy ilyen rövid időt töltöttél itt.
- Majd visszajövök.
- Remélem. Anyuéknak már mondtad?
- Még nem. De beszéltem velük és mondták, hogy jövő hétvégén kiutaznak és majd akkor elmondom.
- Akkor már tuti látszani fog és ki is szúrják.
- Tudom, de nem tudom máshogy megoldani.
- Oké, megértem. Akkor jó éjt!
- Neked is.
Felmentem a szobámba és hosszú percekig néztem a plafont, majd elaludtam. Hajnali 3 körül arra keltem, hogy valaki ébresztget.
- Tom! Mit keresel itt? – ültem fel a szememet dörzsölgetve. – 3 óra van.
- Tudom.
- Még mindig nem értem.
- Oké, tudom, hülyén hangzik, de most mi van kettőnk között?
- Mi van? Nem mondod, hogy ezt most akarod megbeszélni?
- De igen.
- Miért? Enélkül nem tudsz elaludni?
- Pontosan. – vigyorgott.
- Reggel?
- Nem. Most.
- Istenem! – feküdtem vissza és a fejemre húztam a takarót.
- Mi az?
- Angie-ék holnap reggel mennek vissza Londonba.
- Attól még beszélhetünk.
- Oké, gyere. – emeltem fel a takaróm, mire bebújt mellém. – Mit akarsz tudni? Amúgy meg te csókoltál meg, szóval nekem kéne kérdeznem.
- Te kezdted azzal, hogy mit gondolok kettőnkről.
- És mit?
- Már elmondtam.
- Oké, de akkor most járunk vagy nem? Vagy mi?
- Kitaláltam valamit.
- Halljuk.
- Szépen lassan foglak meghódítani. Randizni fogunk meg ilyenek.
- De már ismerjük egymást.
- Jobb lenne, ha ugyanott folytatnák?
- Nem. Szerintem tök jó ötlet. De ha ezt akarod, akkor nem kéne nálam aludnod az első randi előtt.
- De ez csak holnaptól érvényes.
Reggel kikísértük Angie-t és Steve-et a reptérre. A fiúk hazamentek, Tommal pedig megbeszéltünk egy randit egy tónál. Ennek alkalmából elmentem vásárolni. Két óra keresgélés után ráakadtam a tökéletes ruhára. Egy fekete-fehér miniruha ezüst magassarkúval meg ehhez még néhány kiegészítő.
- Szia! – köszöntött két puszival a tó partján.
- Szia!
- Gyönyörű vagy ebben a ruhában.
- Köszi. És mit fogunk csinálni?
- Egy kis meglepetést szántam neked.
- És mi lenne az?
- Tedd ezt fel! – adott a kezembe egy fekete kendőt.
Miután bekötöttem a szemem, lassan elindultunk a kavicsos parton és rájöttem, hogy a magassarkú nem volt éppen ideális választás.
- Hova megyünk?
- Majd meglátod.
- De ugye nem fogsz elrabolni, megerőszakolni és beledobni a tóba? – vigyorogtam.
- De. Pontosan ez a tervem. Látom alkalomhoz illő cipőt vettél fel. – nevetett.
- Vicces. Próbálj meg te benne járni.
- Hagyd csak!
Hirtelen felkapott az ölébe és később egy szilárd talajon tett le.
- Megérkeztünk. – vette le a kendőt a szememről.
Egy hídon álltunk, ami egy kisebb szigetre vezetett, ahol gyönyörűen megterített asztal volt két gyertyával és egy pincérrel.
- Remélem, nem baj, hogy rendeltem neked előre.
- Ha ismered a szokásaimat, akkor nem.
- Nyugi, hal nincs.
- Akkor jó.
Csodálatos estét töltöttünk együtt. Csak mi ketten. Rengeteget nevettünk és látszott rajta, hogy tényleg komolyan gondolja ezt az újrakezdést.
- Tudom, hogy randi elején szokás odaadni, de nem akartam, hogy ne tudd hová tenni. – adott a kezembe egy csokor virágot.
- Köszönöm. – hálából áthajoltam az asztal fölött és megcsókoltam.
- Nincs mit.
Végül felálltunk és elkezdtünk sétálgatni, majd leültünk a fűbe.
- Utálom az új cipőket. Mindig feltörik a lábam. – szabadítottam meg magam a magassarkútól.
- Ezt most vetted?
- Aha. Miért? Baj?
- Nem, csak érdekelt. Akkor mehetünk?
- Hova?
- Haza. Ha megengeded hazakísérlek.
- Egy házban lakunk.
- Nem baj.
Visszasétáltunk a kocsihoz és Tom hazavitt. Igaz, az én kocsimmal.
- Nos, akkor… - álltunk az ajtóban.
- Köszönöm ezt az estét. Nagyon jól éreztem magam.
- Szintén.
- Megismételjük?
- Persze, de legközelebb te találod ki, hogy hova menjünk.
- Rendben. Akkor jó éjt!
- Jó éjt! – mondtam, majd egy rövid csókkal váltunk el és én bementem.
Leültem a nappaliba a fiúkhoz. 5 perc múlva Tom is csatlakozott.
- Képzeljétek el ma voltam randizni! – huppant le egy fotelba.
- És milyen volt? – Georg.
- Vacsiztunk, aztán beszélgettünk végül pedig hazakísértem.
- Semmi szex?
- Pontosan.
- És milyen a csaj? – Bill.
- Nekem nagyon bejött. – nézett rám. – Szerintem komolyra is fordulhat.
- Részleteznéd? Mármint neked hogy tetszett? – tettem fel a kérdést.
- Nagyon jó fej és szerintem már most belém zúgott. Mondjuk én mindenkit lenyűgözök, de látszott rajta, hogy szexelni akar. Csak voltam olyan úriember, hogy majd a következő randin.
- Ki volt az? Ismerjük? – Gustav.
- Szerintem igen, de nem vagyok benne biztos.
- Na ki volt? – Bill.
- Ott ül melletted. – mutatott felém a fejével.
- Tényleg randiztatok? – Georg.
- Aha. – bólogattam büszkén.
- Részleteket. – faggatott Bill.
- Majd máskor. Jó éjt!
Mindenkinek adtam egy-egy puszit és felmentem a szobámba, ahol rögtön el is aludtam. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT