***Lina és Bill randiján***

- Szia - adott puszit Bill Linának, miközben egy szál
vörösrózsát is átnyújtott.
- Szija! - puszi - Oh, nem kellett volna. - pirul el Lina.
- Ne hülyéskedj, egy ilyen lánynak még kevés is ez az egy
szál virág.
- Nemár, mert elpirulok. - de ekkor már vörös volt az arca.
Bill csak moslygott a lányra, aki persze viszonozta.
- Beülünk abba a kávézóba? - mutatott Bill a távolba.
- Aha, menjünk.

Bementek, leültek egy üres asztalhoz, és rendeltek valami
innivalót.

- A barátnőd jó van? - Bill, óvatosan.
Lina meglepődött, hirtelen nem tudta miről van szó.
- Tudod, tegnap este... Cassie, ha jól emlékszem. - Bill
- Jaa. Ott aludtam nála, és este beszélgettünk. Azt hiszem
sikerült megnyugodnia, de ha nem baj, most nem mennék bele,
hogy mi volt a gondja...
- Oké, persze. - mosolygott a fiú.
- És Georg? xD
- Hát elég szépen elázott az este, úgyhogy megint nekem
kellett hazakísérni, ahogy általában minden pénteken.
- Minden így leissza magát?
- Jah... - Bill csak röhögött.
- Te is szoktál inni?
- Nem gyakran, és akkor is csak mértékkel. Nem szeretem, a
részegséget, mert akkor túl őszinte vagyok... =P
- És az miért baj?
- Hát ki tudja miket kotyognék ki...
- Oh nagyon titokzatos. - nézett csábosan Lina.

Jól elbeszélgettek, aztán mivel gyorsan eltelt az idő,
elindultak.

- Hazakísérlek. - ajánlotta fel Bill.
- Oh köszönöm. - Lina
- Ez csak természetes. =)
- Jövőhéten nincs kedved elmenni bulizni?
- Lehet róla szó. De ne menjünk inkább vacsizni, egy jó kis
étterembe? - Bill, félve.
- Oké jó ötlet, én is akartam mondani, csak nem tudtam,
mit szólsz hozzá...
- Én is csak reméltem, hogy lesz kedved. =)
- Úgy látszik, még jobban meg kell ismernünk egymást.
- Ez nem lesz gond, ha rajtam múlik.
- Nekem sincs ellenvetésem.

Erre megint egymásra mosolyogtak.
Már ott álltak a lány lakásának bejáratánál.

- Nagyon élveztem a délutánt. És mégegyszer köszönöm a rózsát.
- Én is nagyon élveztem. Akkor megismételjük valamelyik nap?
- Persze!
- Majd hívlak! - puszilta meg Bill, Lina-t.
- Okés. Jó éjt.
- Szép álmokat!

Itt elváltak útjaik. Lina bement a kapun, de előtte még
visszanézett Billre. Ekkor a szemük megakadt egymáson, de
Lina elkapta fejét, egy mosoly után, és felment. Leült
a szobájába, és az ágyára dőlt, hogy átgondolja mi történt
a mai napon. Ekkor a zsebében rezgett a telefonja. Kivette,
és látta, hogy jött egy SMS.

,,Már most hiányzol."

Bill hiányolta a lányt. ,,De édes." gondolta magában Lina.

***Nálunk***

- Na, kiszellőztetted a fejed? - kérdeztem.
- Igen, és én nem költözök sehova. - Mex.
- Tessék?
- Itt maradok. Ha dobni akarsz, menj te, de én maradok.
- Most fenyegetsz?
- Én csak azt mondtam, hogy ha szakítasz velem, akkor neked
kell menned. Amúgy itt maradsz VELEM!
- De, én nem tudok hova menni. Nincs annyi pénzem, hogy
egyedül albérletbe költözzek.
- Egyéni szoc. problem.
- De szemét vagy!
- Kösz, bóknak veszem.
- Egyet még azért kérdeznék. - mentem közelebb Mexhez.-
Szerettél valaha, vagy csak arra kellettem? - könnyeztem.

Mex nem válaszolt, de a tekintetéből kilehetett olvasni
a választ. Hogy lehettem ennyire hülye? Persze, hogy csak
arra kellettem neki. Kihasznált. És most mi lesz? Hova
menjek, mert biztosan nem maradok ezzel a szeméttel. Most
úgy érzem, egy csapásra kiszerettem belőle. Undorodok
tőle... De hova menjek? Lina-hoz nem lehet, mert ő koleszbe
lakik, és oda men hiszem, hogy így májusba felvennének.
Pénzem pedig nem nagyon van egy saját albérletre. Úgy
látszik még egy ideig ki kell bírnom itt... =S