5.RÉSZ

Nem sokára Lina is felkelt, és nem akart zavarni,

úgyhogy haza is ment. Azt mondta beszéljem meg a

dolgokat Mex-szel, és ne engedjek...

Fél 10 körül ajtócsapódást hallottam.

- Mex? - szóltam a nappaliból.

- Igen, én vagyok az cica. - válaszolta kedvesen.

Lerakta a kabátját, majd odajött hozzám, és leült mellém.

- Mit csináltál az este? - kérdeztem gyanútlannak tűnve.

- Mit csináltam volna? Dolgoztam. - csúszott egyre

közelebb hozzám.

- Áh igen? - toltam el.

- Dehát mondtam, hogy este műszakban leszek, nem? -

csodálkozott.- Olyan fura vagy édes.

Próbált megcsókolni, de én eltoltam és felálltam.

- És megtudhatnám, hogy mióta dolgozol te az Amstel-be?

És mióta tartozik a munkakörödbe, hogy szőke picsákat

szórakoztass?! - kiabáltam.

- Mi?! - rájött, hogy mindent tudok, így ne mtudott mit

mondani.

- Tudom, hogy megcsaltál! Ne is tagadd!

- Félreérted! - próbált magyarázkodni.

- Még hogy én értem félre? - háborodtam fel.

- Csak egy csók volt...

- Az persze, én meg apáca vagyok.

- Tényleg? Akkor nem is lett volna szabad...

- Haha, most nagyon nem vagy vicces.-szakítottam félbe.

- De most komolyan félreérted! Az a csaj rámmászott,

és összevissza csókolgatott.

- Hát ahogy én láttam, nem nagyon ellenkeztél.

- Akkor rosszul láttad.

- Na ne próbálj etetni! Elegem van a hazugságaidból!

Bementem a szobámba, és bevágtam magamután az ajtót.

Pár perc múlva kopogtatást hallottam rajta.

- Nem érdekelsz! - kiabáltam ki.

-  Kicsim, ne cisnáld ezt! Beszéljük meg!

Erre odamentem az ajtóhoz, kinyitottam, és Mex-re néztem.

- Na, most milyen mesével állsz elő?!

- Az igazságot akarom mondani!

- Hallgatlak, de kérlek gyorsan...

- Szóval igazad van, tényleg nem ellenkeztem a csajjal,

de azért, mert már tökre be voltam állva.

- Persze, gondolhattam volna, hogy csak a pia a

hibás. - én, szánakozva.

- Kicsim, nem teheted ezt velem! Ártatlan vagyok!

Most szakítani akarsz?

- Nem tudom.

- De hiszen annyi mindent éltónk már át együtt. És...

És én...

- És te?

- Szeretlek. - ölelte át a derekamat.

Erre elgyengültem, és hagytam, hogy magához szorítson.

- Ne... - toltam hátrébb. - Még át kell gondolnom ezt.

- Rendben, én most lefekszek aludni.

- Én meg eszek valamit...

Összedobtam magamnak valami ehetőt, aztán felhívtam

Lina-t, hogy megbeszéljünk valami találkát, de sajna

nem ért rá. Azt mondta, hogy Billel találkozik, és

reméli nem baj. Én persze nem akartam, hogy lemondja

a randiát miattam, szóval, azt mondtam, hogy semmi

gond.

Este, mikor felkelt Mex, én a konyhában álltam, így

odajött mögém, és átölelt.

- Na, gondolkoztál? - mondta kedvesen.

- Igen...

- És? Ugye nem akarsz velem szakítani?

- Ez nem ilyen egyszerű... Gyere, üljünk le.

Átmentünk a nappaliba, és leültünk egymással szembe.

- Szóval - kezdtem el - ha esküszöl rá, hogy tényleg

a pia miatt volt, és csak pár csók, és megígéered, hogy

nem lesz több ilyen, akkor talán meg tudok bocsátani.

- Persze! Nem volt több 1-2 csóknál, és ígérem, nem

lesz ilyen többször!

- Ja, és még arra lennék kíváncsi, hogy miért hazudtad

azt, hogy dolgozol?

- Öhh - jött zavarba Mex - hát... az egyik haverom

hívott.

- És én nem mehettem volna veled?

- Hát tudod... - kavarodott bele a hazugságaiba.

- Jó, tudod mit?! Nekem elég volt! Nem tudok benned

megbízni többet! - álltam fel, ingerlüten.

- Na de cica!

- Nem vagyok cica! Hagyjál, undorodok tőled! Átvertél!

Ki tudja ez már hanyadik csaj volt mellettem...

- De...

- Nincs de! - szakítottam félbe - Kérlek költözz el?

- Tessék?! Én költözzek el?

- Mer ki? Majd én?

Erre Mex kiment a lakásból. Nagyon ideges lett, de

nem tudom, hogy gondolta, hogy majd én megyek el.

Persze...

Közben rájöttem, hogy végig nem mondott igazat. Erre

az is segített rájönni, hogy Mex itthon hagyta a

telóját, és jött rá egy SMS, és tudom nem szép dolog,

de elolvastam, és ez állt benne:

,,Nagyon jó volt az este. Remélem megismételjük."

Azt hiszem ezt nem lehet félreérteni, egyértelmű a

dolog. Mex végig átvágott, és ahogy így visszagondolok,

elég sokszor volt már okom a gyanakodásra, de mindig

szemehunytam felette. És tessék, ez lett a vége.

Semmi hangulatom nincs hozzá, hogy most megint

nekiálljunk veszekedni. Remélem soká jön haza...