11. rész

- Szia, régóta vársz?-kérdezte Bill aggódva, miközben

közeledett a "lakásunk" bejárata felé, ahol én is álltam.

- Nem, csak most jöttem.-és tényleg, csak msot jöttem. xD

- Akkor jó. De nézd csak! - húzott ki a zsebéből két kulcsot-

Ez a kapukulcs, ez pedig a lakásé.

- Jaj köszönöm, de nem kellett volna. Én is el tudtam volna

menni csináltatni.

- Semmiség, útba esett a másoló...

- Köszönöm mégegyszer, és mennyivel tartozom?-vettem el a

kulcsot.

- Ne hülyéskedj. - nyitotta ki a kaput, majd bementünk a

lépcsőházba.

- De most komolyan... Nem akarok rajtatok élősködni...

- Nem hallok semmit. - hülyült Bill.

- Na jó, de akkor ma este én főzök!-ajánlottam fel.

- Oké, az nincs ellenemre... xD De otthon nincs semmi,

amiből kaját lehet csinálni.

- Elmegyek bevásárolni. Ma úgy sem kell olyan sokat tanulni,

ráérek. Mondjuk a kisvizsgára mindig kell tanulni, de már

elegem van belőle, kell egy kis kikapcsolódás.

- Na akkor a főzés csak jót tesz... Neked is jó, meg nekünk

is Tommal... =P Jut eszembe Tom!-közben nyitotta ki az ajtót-

Reggel sikerült odatalálnod a sulihoz?

- Aha, Tom megmutatta melyik villamossal menjek, meg hát

ugyebár ő is azzal ment pár megállót.

- Ja igen, reggelente mehetünk majd együtt. x)

- Amúgy reggel hova siettél annyira?-vettem le a cipőmet.

- Tegnap este tökre elfelejtettem, hogy még egy tételt ki

kell dolgoznom, úgyhogy hamarabb bementem, hátha valakiről

le tudom másolni.-Bill.

- Bocsi.

- Hm? - nem értette, miért mondom.- Ezt hogy érted?

- Az én hibám, tegnap miattam nem tudtál tanulni.

- Dehogyis! - nevetett. - Amúgy is, sikerült lemásolni

az egyik haveromról, szóval semmi nem történt...

- Akkor oké... - könnyebbültem meg. - De most megyek

vásárolni. Már ki is találtam, hogy mi lesz a vacsi.

- Oké. Már most éhes vagyok. xP

- Akkor sietek. xD Amúgy Lina-t ne hívjuk meg?

- Éppen ezen gondolkoztam. =) Akkor felhívom, oké?

- Rendben! 6 órát mondj neki, vagyis jöhet előbb, de

szerintem csak 6-ra leszek kész.

- Oké, akkor 6-ot mondok neki.

- Oké. Szia.

- Szia!

Elmentem egy közeli supermarket-be, és szerencsére megtaláltam

mindent, ami kell a Lasagna-hoz.

Ez az egyik kedvenc kajám, és remélem a többiek is szeretik,

de hát ezt nem lehet nem szeretni. Na mindegy. xD

Szóval megvettem mindent, és rohantam haza. Bátyámtól

tanultam a receptet, ő pedig nagyon jól főz, szóval ha nem

csinálok valami nagyon nagy hibát, akkor senki sem marad

éhes. =P

Miközben a konyhában sürögtem-forogtam(hogy költői legyek =P)

Bill tanult, hiszen mindjárt itt az érettségi. Tom viszont

nem nagyon izgatja magát, hiszen fél 6-kor jött haza. Pár

perccel Lina előtt, aki hamarabb jött a megbeszéltnél...

- Segítsünk valamit? - kérdezte Lina a nappaliból.

- Nem kell köszi, 5 perc, és kész leszek.

- Az jó lesz, mert már nagyon éhes vagyok. - Bill

- Oké,oké... - és folytattam a terítést.

Lina és Bill jól elvoltak. Tv-ztek, meg beszélgettek.

Gondolom, de nem láttam, szóval... xD

Tom nem akarta őket zavarni, a szobájában viszont gondolom

unatkozott, úgyhogy kijött a konyhába.

- Hmmm - szagolt Tom egyet a levegőbe. - milyen jó illatok.

- Szereted a lasagna-t?

- A kedvencem.

- Akkor szólhatnál is a többieknek, hogy jöhetnek enni.

- Szerintem még egy kicsit sülnie kéne - nézett a sütőre,

amiben a kész lasagna volt.

- Ennyire értesz hozzá?-lepődtem meg.

- Én mindenhez értek. - jött közelebb.

Ott állt velem szemben, és nagyon csábosan nézett. De nem

úgy, mint azon az estén. Akkor olyan gyengéd, és kedves volt.

Most mintha a vad, csajozós énjét vette volna elő.

- Nem akarod megnézni a szobámat? - kérdezte hátsószándékkal.

Én csak néztem, mint Rozi a moziban. xD

Mivel nem válaszoltam Tom magához húzott, és megcsókolt.

Először viszonoztam a csókját, de aztán eltoltam magamtól.

Erre Tom erőszakosabb lett, és nem engedett el.

- Kérlek, hagyj békén. - mondtam, még halkan.

- Most nem lépsz le.

Nagyon megilyedtem. Hirtelen olyan érzésem volt, mint amikor

Mex csinálta ugyanezt.

- Hagyjál! - kiáltottam hangosabban. Majd erősem ellöktem

magamtól, és berohantam a szobámba.

- Mi történt? - jött ki Bill, és Lina.

- Semmi... - mondta Tom, miután visszaszerezte az egyesúlyát.

- Azt látom. - mondta Lina, majd utánam jött a szobába.

**kip-kop*** (kopogott Lina az ajtómon.)

Én nem válaszoltam a kopogásra, úgyhogy Lina bejött.

- Mi történt odakint? - kérdezte.

- Tom olyan volt, mint Mex! - kezdtem sírni.

- Micsoda??? - lepődött meg Lina.

- Ugyanazt csinálta. Odajött hozzám, elkezdett csókolgatni,

meg ilyenek, és miután eltoltam, erőszakosabb lett.

- Komolyan? Ezt nem gondoltam volna. De mondtál neki valamit,

amiből azt hihette, hogy te is azt akarod...?

- Nem, semmit. Sőt, ő jött ki, és gyanúsan kedves volt...

- Gondolom, most nem akarsz vele találkozni.

- Hát, nem nagyon...

- Hozzak neked kaját?

- Nem kösz, elment az étvágyam. De ti egyetek csak nyugodtan.

- Ne maradjak itt veled?

- Nem kell köszi, most inkább egyedül lennék.

- Rendben, de ha valami van, szólj.

- Nem lesz semmi.

- Oké, akkor majd még bejövök elköszönni.

- Okés...

Ledőltem az ágyamra, és sírtam. Nem tudom miért, de jól

esett. Miért csinálta ezt Tom? Ő is ugyanolyan, mint a

többi fiú?! Pedig azt hittem, hogy ő más. Sokkal jobb, de

sajnos most úgy látom, hogy nem. De nem értem, hogy most

miért változott meg ilyen hirtelen a viselkedése. Reggel

még tökre kiborult, hogy fel akartam hozni a dolgot, most

meg...

Jó sokáig fent voltam még, és Lina 8-kor jött be elköszönni.

Mondta, hogy Bill hazakíséri, úgyhogy Tommal maradok kettesben.

Ekkor kicsit összeszorult a gyomrom, de nem akartam, hogy

lássa rajtam Lina, úgyhogy mondtam, hogy menjenek csak...

A szobaajtómat viszont nem zártam be, azért annyira mégsem

súlyos a helyzet. Meg az olyan szar érzés, hogy ahhoz,

hogy "itthon" biztonságban legyek, kulcsrazárt ajtónál kell

aludnom.