10.RÉSZ

- Jó reggelt! - mentem ki  konyhába, hajnali fél 7-kor.

- Szia Cassie, figyelj, nekem rohannom kell a gimibe, egy

tételt még ki kell dolgoznom. De Tom majd elkísér a suliba,

mert gondolom nem tudod melyik busz, meg villamos megy arra.

- Hát nem árt, ha valaki ma még elmagyarázza az utat.

- Oké, akkor Tom biztosan szívesen segít, és nem sokára fel

is kel, szerintem. Most tényleg rohanok. - tett el a táskájába

egy almát, és rohant is.

- Szia!-kiáltottam utána.

- Sziaa!-nézett vissza a nagy rohanás közben.

Bementem a fürdőbe, megmosakodtam, meg valami arcot próbáltam

varázsolni magamnak. Aztán bementem a szobámba, és felöltöztem.

Közben hallottam, hogy Tom is felkelt, és megnyitotta a

fürdőben a csapot. Nem tudtam igazán, hogy találkozni akarok-e

vele... Tegnap olyan fura volt. Mindketten úgy csináltunk,

mintha nem is láttuk volna egymást ezelőtt. Igazából nem

tudom miért viselkedtem vele így... Ő meg erre úgy látszik

a búnkóságot használja válasznak. De elhatároztam, hogy ma

úgyis elkísér a suliba, vagy legalább a buszig, és akkor

beszélek vele. Valamikor úgyis meg kell beszélnünk, ami történt.

- Jó reggelt.- köszöntem Tomnak,mikor épp a nappaliba indultam,

ő pedig a fürdőből jött ki.

- Hello... - mondta alig hallhatóan.

- Figyelj, Bill elment,és azt mondta, hogy te megmutatod

nekem, hogy melyik busszal kell mennem a sulihoz.

- De hát én azt se tom, hogy melyik suliba jársz...

- A Katona József Gimibe. Nem tudod hol van?

- Öhhm... -gondolkozott el- de azt hsizem tudom.

- Akkor elkísérsz?

- Aham... - majd bement a szobájába.

Pár perc múlva felöltözve jött fel, egy iskolatáskával

a hátán (mert az előbb egy alsógatya meg egy póló volt

csak rajta). Amíg ő készülődött, csinltam magamnak egy

szendvicset, abból, amit a hűtőben találtam, szóval elég

szegényes szendó lett... na, de mindegy, majd délután

bevásárolok... xP

- Mikor megyünk? - kérdeztem 7 után pár perccel.

- Akár most is indulhatunk... - Tom

- Oké.

- Neked még nincs kulcsod ugye? - Tom, kérdően.

- Nincs.

- Akkor majd Bill csináltat neked, gondolom.-kicsit bunkón.

- Oké, de délután mikor szoktatok hazajönni? Mert valahogy

be kéne jutnom...

- Én későn jövök, Billt meg nem tudom.

- Oké, mindegy, majd felhívom.-hagytam a dolgot, mert láttam,

hogy Tom egyáltalán nem akar beszélgetni.

Mikor kimentünk az ajtón, beugrottak azok a pillanatok, amik

azon az estén történtek... Amikor Tom zárta be az ajtót,

egyszerre öleltem volna át újra, és egyszerre rohantam volna

világgá. Persze egyiket sem csináltam meg, csak ott álltam.

Szinte egymáshoz sem szóltunk a villamosmegállóig, ami

5 percre volt.

- A 6-ossal kell majd mennünk. - mondta Tom, mikor odaértünk

a megállóhoz.

- Te is azzal mész? - lepődtem meg.

- Aha, csak előbb leszállok, mert át kell szálnom a metróra...

Bonyolult...

- Oh értem.-bólogattam.

Fél perc múlva jött is a villamos. Felszálltunk, és marha

sokan voltak... Alig fértünk fel. Én szálltam fel először,

utánam pedig Tom, őt pedig még vagy 20 ember követte, a már

akkor is teli villamsra. Körbevettek az emberek. Mindenfelől

öreg nénik/bácsik, és velem egykorúak álltak. Egy négyzetméterre

kb 10 ember jutott... Mivel Tom rögtön utánnam szállt fel,

így ő állt mellettem. Tökre nekinyomódtam. Komolyan, szinte

már a szájában voltam. xD

- Figyelj... - szóltam hozzá.

Erre ő lenézett rám. (mert hát elég magas... xD)

- Tudod... Beszélnünk kéne.-habogtam össze-vissza...

- Mond. - mondta, mint aki nem tudja miről van szó.

- Nem itt kéne... - suttogtam.

- Akkor meg? - kérdően.

- Légy szives ne csinálj úgy, mitha nem tudnád miről lenne szó...

- Már bocs, de te kezdted.

- Mit?

- Na jó, ezt hagyjuk abba. Most le kell szállnom.

Átvergődött vagy 15 emberen, és leszállt.

Most mindent elrontottam. Istenem... Most már biztosan nem akar

majd velem beszélgetni. Pedig nem akartam, és nem akarom,

hogy haragudjon rám. Igaz, hogy nem is ismerem, de biztosan

jó ember, és én átvágtam. Ez mindenkinek rosszul esik. És

lehet, hogy el akart felejteni, sőt biztos. Erre én most

feltűnök, ráadásul odaköltözök hozzájuk. Miért ilyen

bonyolult ez az egész?!

Addig gondolkoztam, míg majdnem elfelejtettem leszállni, de

végül csak sikerült, és rövid séta után odataláltam a

sulihoz is.

- Szijaaa! - Lina ott várt a bejáratnál.

- Szia. - eléggé le voltam hangolva.

- Mi az? Nem jó Billéknél? - Lina, meglepődve.

- Hát... Bill tök rendes, és olyan mintha ezer éve ismerném,

meg mindenben segít. Jól kifogtad! De Tom...

- Megbántott?

- Dehogyis... Én bántottam meg. Folyton csak rosszat okozok neki.

- Ezt nem értem...

- Ajj, annyira hülye vagyok! - öleltem át Lina-t.

- Hééj, nyugii. - ölelt át ő is szorosan.

- Mindent elrontok! Egy önző dög vagyok! - kezdtem sírni.

- Dehogyis! Gyere üljünk le arra a padra.

Leültünk.

- Van még 10 perc, amíg elkezdődik az 1. óra. Szóval had

halljam, mi történt?! - Lina.

- Reggel Tommal egy villamossal jöttem, és megpróbáltam vele

beszélni, ő meg teljesen kiborult, és azt mondta, hogy én

vagyok a hibás.

- Mi? Hogy te? Miért lennél?

- Jó, nem pont így mondta, és amúgy is igaza van!

- Dehát nincs is semmilyen hibás... Nem is történt semmi.

- Ez bonyolultabb azért annál a semminél... =S

- És tegnap este milyen volt?

- Billel rendeltünk pizza-t, meg DVD-ztünk, Tom meg tök későn

jött csak haza.

- Komolyan mondom irigyellek. =P

- Hidd el, hogy igazából nem is akarsz a helyemben lenni...

- Hát oké, elég bonyoult a helyzet, de Billel laksz... Ami

azért nem semmi...

- Szívesen helyet cserélnék veled, ha csak ezen múlnának a

problémiám...

Becsöngettek. Bementünk az osztályba, ahol még beszélgettünk

egy kicsit, amíg nem jött a tanár... Szünetben pedig

felhívtam Billt, hogy mikor megy haza, hogy én is betudjak menni.