5. r�sz

Gyorsan kiszedtem Tom al�l a h�l�zs�kot, hogy ne meleg�tse feleslegesen, de �gy is sug�rzott a meleg a test�b�l. Fogtam egy p�l�t, ami �pp a kezembe akadt, lerohantam a v�zhez �s bevizeztem. Mik�zben visszafel� siettem, kicsavartam a vizet a p�l�b�l. Mikor pedig Tom mell� �rtem, r�tettem a homlok�ra. V�gre megmozdult, ugyanis a kezeit a fej�hez emelte, gondolom a hideg ruha hat�s�ra.

-         Tom, j�l vagy? – k�rdeztem, de nem v�laszolt.

Egyre melegebb volt az id�, �s Tomot nem siker�lt leh�teni, �gyhogy levettem r�la a nadr�gj�t, majd �vatosan a p�l�j�t is. Szerencs�re erre m�r elkezdett mocorogni, �s a szemeit is kinyitotta.

-         Tom, v�gre!

-         Mi… mi az? – k�rdezte halkan.

-         Mi mi? – n�ztem �rtetlen�l. – Gyere, lemegy�nk a v�zhez, �s megf�rdesz. J�t fog tenni a hideg v�z.

Seg�tettem neki fel�lni, majd lassan fel�llni. Tom szinte teljesen r�m nehezedett, �gy indultunk meg a v�z fel�.

-         Sz�d�l�k. – k�z�lte velem Tom.

-         Nyugi, mindj�rt jobb lesz.

Oda�rt�nk a v�zhez, �s kb. t�rdig belement�nk, mikor Tom sz�lt:

-         Ez hideg, �s f�zok.

-         Nem hideg, csak l�zas vagy, de ha most belej�ssz, lemegy a l�zad.

Tom megindult, de amikor a v�z m�r majdnem a has�t �rte, ism�t megtorpant.

-         Ez m�g mindig hideg, �n nem megyek bentebb. – mondta egy kicsit m�r �l�nkebben.

-         Seg�tek. – mondtam, �s lefr�csk�ltem a has�t.

-         H����j!!! – ki�ltott fel. – Ne m�r! Ha seg�teni akarsz, legal�bb �gy csin�ld. – megfogta a hideg vizes kezemet, �s a has�ra tette. – L�tod, �gy neked is �s nekem is j�. – v�gre elmosolyodott.

-         L�tom m�r jobb kedved van. – mosolyogtam vissza, mik�zben a kezem m�g mindig a has�n volt.

-         Ha t�ged l�tlak, mindig j� kedvem van, de az�rt m�g mindig sz�d�l�k, �s hideg a v�z.

-         De bele k�ne menned teljesen. Guggolj le, �s akkor j� lesz.

-         J�, de akkor el�tte vizezd be a h�tam.

Megfordult, �n pedig v�gigcsorgattam a t�zforr� h�t�n a hideg vizet, amit�l kicsit libab�r�s lett, �s kiegyenesedett.

-         Ok�, most m�r guggolj le. – mondtam.

-         De te is.

Szembe �lltunk egym�ssal, megfogta mindk�t kezem, �s lassan elmer�lt�nk a v�zben a nyakunkig. K�zben v�gig egym�s szem�be n�zt�nk. Egyik kezemmel elengedtem Tomot, �s bevizeztem a homlok�t.

-         Megijesztett�l �m. – mondtam neki.

-         Mi�rt?

-         Mert… mert azt hittem, hogy… nem is tudom… - habogtam �ssze-vissza.

-         Sz�val megijedt�l, mert azt hitted, hogy nem is tudod? – k�rdezte Tom egy mosollyal az arc�n.

-         Aaaaj. Most mi�rt kell cikizni? Megijedtem, hogy egyed�l maradok ezen a szigeten.

-         Sz�val akkor nem is engem f�ltett�l, hanem magadat? – k�rdezte Tom csal�dottan.

-         Jaj dehogy. – vettem egy nagy leveg�t. – F�ltem, hogy elvesztelek. – mondtam ki halkan.

Tom elmosolyodott, mik�zben a tekintetemet f�rk�szte.

-         Nem hagylak itt, nyugi. – adott egy puszit a sz�mra. – Am�gy, hogy tetszett tegnap este a cs�kbemutat�m?

-         Szerinted?

-         H�t �n nem tudom… - v�rta, hogy megdics�rjem.

-         Nem foglak itt f�nyezni, mert l�tom, hogy eg�b�l jutott b�ven, de az�rt j� volt. – mondtam nevetve.

-         Csak j�?

-         Na j�, tal�n egy kicsit jobb, mint a sima j�. xD

-         Sz�val akkor nagyon j�?

-         Nagyon, nagyon, nagyon j���! – szinte a nyak�ba ugrottam, �s megcs�koltam.

-         �gy el fogod kapni a betegs�get, ha valami komolyabb bajom van, b�r szerintem csak megf�ztam.

-         Ink�bb elkapom, mint hogy ne cs�kolhassalak meg. =) Am�gy meg szerintem az�rt lett�l l�zas, mert este t�kre leizzadt�l, de k�zbe meg hideg volt, �s megf�zt�l.

-         Nem baj, meg�rte. Szeretek veled cs�kol�zni.

-         �s meg veled.

�jra megcs�koltuk egym�st. Tom m�g mindig forr� volt, csak egy kicsit mehetett lentebb a l�za, �gy m�g a v�zben maradtunk, �s besz�lgett�nk. A t�ma pedig a kett�nk kapcsolata volt. M�g egyik�nk sem mondta, hogy szeretlek, �s egyik�nk sem hozta fel a j�r�s dolgot, de m�g tal�n korai is lenne.

-         �s, ha r�nk tal�lnak, �s hazajutunk, mi lesz? – k�rdeztem.