4. rész

Mindkettőnkön volt póló, pulcsi és valami melegítő gatya. Így feküdtünk be a helyünkre. Én egy hálózsákba, Tom pedig mindenféle ruhák közé.

-         Te nem fáradtál el ebben az egész napos pakolásban? – kérdeztem. – Vagy nem fáj a hátad, vagy ilyesmi?

-         Nekem? Dehogy! Én kemény gyerek vagyok. xD

-         Biztos, hogy nem fáj semmid?

-         Persze…

-         Hát jó, akkor a masszírozás elmarad… - mondtam halkan, és átfordultam a másik oldalamra.

-         Mi? Várj?! – fordított vissza Tom. – Ha így csinálok. – lassan elfordította a törzsét – aú, akkor nagyon fáj. – játszotta meg magát aranyosan. =P

-         Most már nem hiszem el. – próbáltam komolyan mondani.

-         De… de tényleg. – ő meg próbált rám hatni a nagy, barna szemeivel.

-         Legalább ne hazudj. – modntam már nevetve.

-         Jó, akkor úgy mondom, hogy nagyon jól esne, ha megmasszíroznál.

-         Na jó… Akkor fordulj hasra, meg vedd le a pulcsidat.

Tom levette a pulcsiját, és a pólóját is.

-         Nem fogsz így fázni? – kérdeztem tőle, miközben már feküdt hasra.

-         Nem. – vágta rá, és várta, hogy nekikezdjek a masszázsnak.

-         Hát jó, te tudod…

Elkezdtem masszírozni, és láthatóan tetszett neki, mert még meg is jegyezte:

-         Tök jól csinálod.

-         Tényleg? Pedig nem az erősségem… Csak a nagynéném gyógytornász, és még régebben mutatott egy-két technikát. De nem hittem volna, hogy lesz kin alkalmaznom.

-         Na látod, milyen jó, hogy itt vagyok.

-         Egoista… - motyogtam halkan.

-         Tessék? Nem hallottam jól…

-         Semmi, semmi. Tényleg jó, hogy itt vagy.

-         Na azért. =D

Még pár percig nyomkodtam a hátát, majd közöltem vele:

-         Ennyi. Most te jössz. – ezzel le is szálltam róla, és hasra feküdtem.

-         Mmmm… Mindjárt… - szenvedett egy sort.

Addig levettem a pulcsimat, és valóban, most Tom ült az én csípőmre, és elkezdte bizgerálni a hátamat.

-         Hát nekem tényleg nem ez az erősségem. – elindult a keze a pólóm alatt felfelé. Végig az oldalamon. – De tudok valami jobbat. – suttogta a fülembe.

-         Tom, mondtam, hogy azt még ne…

-         Csssst. Nem kell semmi olyat csinálnod, amit nem akarsz. - Leszállt rólam, a hátamra fordított, és fölém támaszkodott. – Csak meg szeretném mutatni, hogy én miben vagyok jó.

-         Na mutasd. – de ezt már alig tudtam kimondani, mert megcsókolt.

Pár másodpercig szenvedélyesen csókolóztunk, majd Tom rám nézett, és újra megsókolt, de egészen másképp.

-         A csóktechnikáidat mutatod meg? – kérdeztem, mikor újra egymásra néztünk.

-         Igen, és ez még csak a kezdet volt.

-         Ne mond, hogy többet tudsz… =P

-         Dehogynem. Legalább 20-at

-         20-at? – döbbentem le.

-         Aha. Megmutatom. – és újra, most már egy 3. féle módon csókolt meg.

-         De ne csalj, mert számolom. – mondtam nevetve, mikor kimásztunk egymás szájából.

Ezután valóban mutatott még pár technikát. Mondhatni lenyűgözött. Isteni vele csókolózni. Mikor kifáradtunk a nagy csókcsatában, az én hálózsákomban helyezkedtünk el mindketten. Nem volt már erőm gondolkozni, hogy igaz-e mindez, ami történt, de nagyon örültem, és boldog voltam. Reggel valószínűleg arra keltem, hogy melegem van, mert szinte csorgott rólam a víz. Tom mellkasán volt a fejem, így felnéztem rá, hogy ébren van-e, de nem volt, így hát nem sok esélyt láttam arra, hogy kimásszak a hálózsákból úgy, hogy ne keltsem fel. Márpedig nem volt szándékomban felkelteni. De azért elkezdtem simogatni a mellkasát, meg a hasát, hátha mocorogni kezd. És szerencsével jártam, vagyis azt hittem. Ugyanis elkezdte simogatni a hátamat, mire megkérdeztem tőle, hogy ébren van-e, de csak nyöszörgött valamit.

-         És nincs meleged? – kérdeztem.

-         De. – mondta kómásan, még mindig csukott szemmel.

-         Akkor arrébb gurulnál, hogy ki tudjak mászni?

-         Nem… - motyogta.

-         Nem? – néztem rá furán.

-         Nem tudok… - mondta még mindig alig érthetően.

-         Nem tudsz? Nem inkább nem akarsz? – húztam fel a szemöldökömet.

Nem válaszolt, csak arrébb ment pár cm-t, ami pont elég volt ahhoz, hogy kimásszak a hálózsákból.

-         Én megyek a vízbe fürdeni, nem jössz?

Megint nyöszörgött egyet, amit nemnek vettem, úgyhogy mentem fürdeni nélküle. Mikor már kipancsoltam(xD) magam, visszamentem Tomhoz, aki ugyanúgy ott feküdt a hálózsákban.

-         Tom! – szóltam neki, hátha már ébren van, de semmi válasz.

Közelebb mentem, és láttam, hogy tökre le van izzadva.

-         Toooom! – szóltam neki újra, de nem mozdult. – Tom kelj fel!

Megfogtam a homlokát, ami tűzforró volt. Nagyon megijedtem, hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak, csak a nevét kiabáltam, egyre hangosabban.